SzJG idézetek-Emlékszel még?:)

Pár idézet a kedvenc könyv sorozatunkból..:)

Itt az Szjg 1.Kezdet 

- Tudod mit nem értek? - kérdezte hirtelen Virág, aki addig a padra fektetett fejjel pihent.

Kérdőn néztem rá, úgyhogy folytatta.

- Hogy miért van a suli aulájában az a csúnya szobor.

Pár pillanatig pislogás nélkül figyeltem, hogy vajon komolyan gondolja-e, és mielőtt válaszolhattam volna, Arnold felült a padomra - ráült a cuccomra, de mindegy - és megelőzött.

- Virág, te olyan sötét vagy mint az éjszaka - közölte tényszerűen. Virág csak tágra nyílt szemekkel nézte, aztán elnevette magát. Oké, tényleg nem egy IQ bajnok.




Elfordítottam a fejem, hogy odanézzek, és akkor... És akkor történt, hogy először megláttam Antai-Kelemen Ádámot, Cortezt. Abban a pillanatban, ahogy megláttam, görcsbe rándult a gyomrom, és úhgy éreztem, muszáj lehajtanom a fejem és úgy tenni, mintha csinálnék valamit, máskülönben elárulom magam. Deszkás cipőt, farmert és bő fazonú, fehér pólót viselt, fél vállán hanyagul lógott a hátizsákja, másik kezében a gördeszkáját tartotta. Összevissza meredező haja csak látszólag állt szerteszét, egyébként gondosan megcsinálta, és pont úgy nézett ki, ahogy kell, és ahogy jól áll neki. 

Szjg 5. Remény

,, - Meg vársz? -kérdezte halkan

  - Két és fél éve mást sem csinálok - feleltem mire lehunyta a szemét, és újra megcsókolt.''

Szjg 4. Barátok

,, - Ez mi volt? - kérdezte Cortez elkerekedet szemmel

   -Meg fogtam egy szúnyogot.- feleltem büszkén

    És akkor megtört a jég,Cortez elröhögte magát.''

Az érkezésünkre a színpadon lévő Ricsi azonnal felfigyelt, a basszgitárjával odament Cortezhez, és valamit a fülébe súgott. Cortez felénk fordult, pár pillanatig csak nézett, végül elmosolyodott. A fejével biccentett, mire odaverekedtem magam a színpad elé. Zsolti, Ricsi és Viki tovább adták a zenei alapot, amíg Cortez leguggolt az emelvény szélén, és közel hajolt hozzám.

- Mit csinálsz itt? - üvöltötte.

- Jöttem - vontam meg a vállam. - A többiek is itt vannak. Látod, ott lökdösődik Kinga a stúdióssal - mutattam az ajtó felé. Cortez mosolyogva odapillantott, aztán mélyen a szemembe nézett.

- Köszi - mondta, de a hangzavarban csak a szájáról tudtam leolvasni.

Zavartan megvontam a vállam, mire... mire Cortez odahajolt hozzám, és egy gyors puszit adott a homlokomra. A döbbenettől teljesen lefagytam, aztán hátratántorodtam, és beleütköztem Virágba.

(...)

Felcsendült az Oasis-tól a Wonderwall, én pedig megfordultam. Cortez a színpadon állt, középen, a mikrofonja sokkal magasabbra volt állítva, és behunyt szemmel, felfelé tartott fejjel énekelt. Csak egy résznél nyitotta ki a szemét. "...And after all, You're my wonderwall". És rám nézett. Pont rám. No comment. 

Szjg 6.Ketten

"-Hát, akkor klassz délutánt. Érezzétek jól magatokat. Meg ilyesmi - motyogtam, és indultam befelé. Cortez elkapta a kezem, és visszahúzott.
-Féltékeny vagy? - kérdezte elfojtott mosollyal. 
-Nem - vágtam rá kapásból. - Kéne? - kérdeztem vissza némi töprengés után.
-Lehet. Szép. Okos. És nagyon szeretek vele lenni...
-Ez nagyszerű - mondtam elkerekedett szemmel, és úgy éreztem, végem van, mindjárt elbőgöm magam.
-Segítek neki angolból, mert iszonyat béna - tette hozzá, mire hitetlenül a szemébe néztem, és a tenyerembe temetve az arcom, megkönnyebbülten elröhögtem magam..."

-Tessék ide ülni - kérlelte Zsolti a dokit, aki végül csatlakozott hozzánk, és lazán elhelyezkedett a fűben, felhúzott térdeire kulcsolta a kezét és türelmesen hallgatta Zsoltit. - Szóval a visszatérő rémálmom. Bejövök a suliba és Máday habzó szájjal üvölt, vérben forognak a szemei és...

-Zsolti, ugye? - szakította félbe a doki.
-Ja.
-Szeretettel várlak szeptemberben. Megkapod a hétfő délutánokat.
-Nemáár, csak vicceltem - röhögött fel Zsolti.
-Én is - biccentett a pszichológus.

(Reni vs. Dave barkochba)

-Jó. Gondolj.
-Oké, megvan - bólintottam.
-Google?
-Neeem! De ne kérdezz rá, az úgy nem ér!
-Jó bocs. Akkor folytassuk. Tárgy?
-Igen.
-iPod?
-Neeeeem. De nem játszom veled! - nevettem el magam
-Na, csak még egyet.
-Oké, de ne kérdezz rá.
-Nem fogok. Szóval tárgy. Kicsi, mint egy iPod?
-Nem.
-Akkora mint egy iPhone?
-Nem.
-Aha. Rákérdezek.
-Biztos?
-Biztos.
-Jó, kérdezz.
-Amire gondoltál, az egy iPad!
-Dave... - sóhajtottam, mire érdeklődve meredt rám. - Igen, az - legyintettem.
-Tudtam. Egyszerűen jó vagyok - büszkélkedett
-Pontosan - veregettem meg a vállát. Egyébként kenyérsütőre gondoltam, de tökmindegy.

-Jól van, Ren, legutolsó - mosolyodott el. Megálltam Cortez előtt, aki átölelte a derekam, én meg nekidőltem, és rátettem a kezem az övére.

-Számolok. Egy, kettő, há...- kezdte az ofő.
-Was kosted das zimmer? - üvöltötte Zsolti, mire mindenkiből kitört a röhögés. Hát, ez ilyen kép lett. :)

:D

-Abban mi van? - mutatott Máday a szekrényben levő tokra.

Cortez behajolt érte, kivette, és az ig. helyettesre nézett.
-Nem tudom, hogy mondjam el, hogy elkerüljem a döbbenetet - kezdte, és óvatosan lehúzta a cipzárt. - Ebben a gitártokban... - folytatta, és a hatás kedvéért kissé lassabban nyitotta ki. Máday összehúzott szemmel, afféle "most megvagy!" nézéssel figyelte az eseményeket. - Senki ne ijedjen meg - figyelmeztetett minket Cortez -, de ebben egy gitár van - mondta ki, és felnyitotta a tokot. Mindenkiből kitört a nevetés, Máday pedig idegesen megrázta a fejét.

Szjg 5.Remény

Az udvarra vezető ajtó hirtelen kivágódott mögöttünk, mire mind megfordultunk. Cortez kirontott az ajtón, ami erősen visszacsapódott. Lélegzet-visszafojtva néztem rá. Az ajtóban állt, homlokába hulló sötét tincsei alól fürkészve nézett, és csak ennyit kérdezett:
- Melyik szeptember 8.?
Tudtam, miért kérdezi. A levelemben ezt a dátumot említettem arra vonatkozóan, hogy totál beleestem.
- Kilencedikben - mondtam halkan.
Cortez hitetlenül elmosolyodott, megindult felém, és abban a pillanatban gondolkodás nélkül én is odaléptem hozzá. Körülbelül fél lépésre tőle megálltam, ő pedig megragadta a karom és határozott mozdulattal magához húzott. Nem tudom, hogy ő csókolt-e meg engem, vagy én őt, esetleg egyszerre történt. Nem ez a lényeg. A gyomromban lévő valamennyi pillangó felébredt, és vadul csapkodni kezdett, miközben a mellkasom úgy hullámzott, hogy alig álltam a lábamon. Forgott velem az egész világ, és végig azt kívántam, hogy soha ne érjen véget. Mintha csak megérezte volna a gondolatom, Cortez továbbra se engedett el, hanem többször, egymás után megcsókolt, én pedig alig kaptam levegőt, és a boldogságtól majd szétrobbantam. Végül a homlokát az enyémnek támasztotta, és két keze közé fogta az arcomat.
- Mennem kell - suttogta.
- Tudom - fúrtam bele a tekintetem az övébe.
- Megvársz? - kérdezte halkan.
- Két és fél éve mást sem csinálok - feleltem, mire lehunyta a szemét, és újra megcsókolt. Ez nem olyan volt, mint a szilveszteri. Sokkal több érzelem volt benne, sokkal bátrabb, és sokkal igazibb volt. <3 <3 <3

"Két banános muffinnal és egy csokis csigával mentem ki a suliból,és úgy döntöttem,hogy a lépcsőn ülve eszem meg,elvégre nem rohantam sehová.Még csak a papírt szedegettem le a sütiről,amikor Macu telepedett le mellém.
-Banános muffint?-nyújtottam felé az egyiket.
-Köszi - vette el,és ő is elkezdte kibontogatni. -Zenét?-nyújtotta felém aa fél fülhallgatóját.
-Köszi-vettem el,és bedugtam a fülembe,majd némán hallgattuk a Linkin Parkot.
Hát,így ücsörögtünk a suli előtt,Macu,a kirekesztett vagy inkább még be nem fogadott osztálytársunk,és én,aki Arnold távozása óta csak keresem a helyem.Ja,meg a muffinok. ők is ott voltak."

Készítette:

Luca