"– Neményi! – fordult hozzá az ofő. Arnold kedvtelenül megfordult. – Négy percet késtél.
– Elnézést, lerobbant a busz – vonta meg a vállát.
– Tudom, hogy édesapád hozott iskolába, autóval – tette csípőre a kezét az ofő.
– Valóban, de előttünk lerobbant egy busz. Idő volt kikerülni – közölte. Az ofő végiggondolta ennek a valószínűségét, majd inkább legyintve elengedte, és miközben Arnold a helyére ült, izgatottan folytatta."
"– Na jó, akkor itt van a darált hús – mutatott anyu egy tálra –, itt pedig a főtt krumpli – bökött egy másikra. – Mi a következő lépés?
– Hozzáadjuk a tejet – olvastam ki, és a konyhaasztalra kikészített tejre mutattam.
– Igen, azonnal – bólintott anyu lelkesen, majd megfogta a tejet, és ráöntötte a darált húsra.
– Ööö… – ráztam meg a fejem, mintha csak rosszul láttam volna. – Az a krumplira ment volna.
– Jaj, igazad van! Miért nem tudják egy kicsit érthetőbben írni? – tette csípőre a kezét anyu.
Oké. Most már legalább tudom, hogy mi hibázik a vacsorával. Úgy általában. Remélve, hogy a vacsorának lőttek, becsuktam a szakácskönyvet, és rátértem a holnapra."
"Cortez üzenete: Átküldöm a két irodalom beadandót, ellenőrizd le pls.
Reni üzenete: Jó, persze, küldd! Mi az a pls?
Cortez üzenete: lol :) Gyúrj rá az angolra! pls = please (kérlek)
Reni üzenete: Köszi! :) De mi az a lol?
Cortez üzenete: :) :) :)"
"Cortez üzenete: Átküldöm a két irodalom beadandót, ellenőrizd le pls.
Reni üzenete: Jó, persze, küldd! Mi az a pls?
Cortez üzenete: lol :) Gyúrj rá az angolra! pls = please (kérlek)
Reni üzenete: Köszi! :) De mi az a lol?
Cortez üzenete: :) :) :)"
– Felmayer, lennél szíves elővenni a szöveggyűjteményed? –kérte Kardos.
– Itt van, tanár úr – mutatta fel az elektronikus könyvét. Kardos felvonta a szemöldökét, felállt és a padjához sétált.
– Megkérdezhetem, hogy mégis mit képzelsz magadról?
– Rátöltöttem a kötelező olvasmányokat és a szöveggyűjteményt is – felelte Dávid. Hú, én már akkor behúztam a nyakam, mert tudtam, hogy Kardos irtó pipa lesz.
Szjg 2. Együtt"Cortez üzenete: ???
Reni üzenete: ?
Cortez üzenete: Mit csinálsz? Késő van.
Reni üzenete: Megnéztem vmit.
Cortez üzenete: Aha.
Reni üzenete: És te?
Cortez üzenete: Várok.
Reni üzenete: Mire?
Cortez üzenete: A szüleim… msn… meg kell várnom őket, kábe egy óra múlva jönnek.
Reni üzenete: A szülinapod miatt?
Cortez üzenete: Ja.
Reni üzenete: Értem.
Cortez üzenete: Na tűnés aludni.
Reni üzenete: Megvárjam veled?
Cortez üzenete: Nem kell, de azért kösz.
Mosolyogva néztem az egymásnak irt sorokat meg a képet az ablak sarkában, aztán hirtelen elhatározással felpattantam a babzsák fotelből, lekapcsoltam a lámpám, a sötétben az ölembe vettem a földön világitó notebookom, és megint irtam."
"-Ne már, mi van ha egy hal van benne? – riadt meg Virág.
-Hal? Emó, olyan sötét vagy, mint az éjszaka – fakadt ki Ricsi. -Ki ajándékoz halat becsomagolva?"
Szjg 2. Együtt"Cortez üzenete: ???
Reni üzenete: ?
Cortez üzenete: Mit csinálsz? Késő van.
Reni üzenete: Megnéztem vmit.
Cortez üzenete: Aha.
Reni üzenete: És te?
Cortez üzenete: Várok.
Reni üzenete: Mire?
Cortez üzenete: A szüleim… msn… meg kell várnom őket, kábe egy óra múlva jönnek.
Reni üzenete: A szülinapod miatt?
Cortez üzenete: Ja.
Reni üzenete: Értem.
Cortez üzenete: Na tűnés aludni.
Reni üzenete: Megvárjam veled?
Cortez üzenete: Nem kell, de azért kösz.
Mosolyogva néztem az egymásnak irt sorokat meg a képet az ablak sarkában, aztán hirtelen elhatározással felpattantam a babzsák fotelből, lekapcsoltam a lámpám, a sötétben az ölembe vettem a földön világitó notebookom, és megint irtam."
"-Ne már, mi van ha egy hal van benne? – riadt meg Virág.
-Hal? Emó, olyan sötét vagy, mint az éjszaka – fakadt ki Ricsi. -Ki ajándékoz halat becsomagolva?"
"– Nem hallottad? – kérdezte Zsolti.
– Mit? Mit kellett volna hallanom?
– Cortez repült egyet – bökte ki Ricsi, én pedig úgy éreztem, hogy mindjárt elájulok. Repült? Mi az, hogy repült? Hova? Mármint mi van? Elrepült a szüleihez? Vagy elrepült a suliból? Kirúgták? Vagy mi?
– Nem értem – ráztam a fejem, és ez volt az egyetlen, amit ki tudtam préselni magamból.
– Cortez elszállt – magyarázta Dave idegesen.
– Beszéljetek már érthetően! Mi történt? – förmedtem rájuk, mire a fiúk először furán néztek, aztán Ricsi bólintott.
– Cortez iszonyút borult a hétvégén.
– Mármint megsérült? – kérdeztem, és éreztem, hogy kifut a vér a fejemből.
– Ja – bólintott Zsolti.
– Te jó ég! És hogy van? Mi történt? – kaptam a szám elé a kezem.
– Őszintén? Én ilyet még nem láttam. Dave elhányta magát – felelte Zsolti.
– Mert nem bírom a vért! – vágta rá Dave védekezően, velem pedig forogni kezdett a világ.
– Vér? Milyen vér? Mondjátok már el, mi volt! – üvöltöttem rájuk hisztérikusan, Virág pedig riadt „mindjárt elbőgöm magam” nézéssel ácsorgott mellettem.
– Korláton volt, rosszul számította ki, lecsúszott, és borult. Négy bordája repedt, széttört a sípcsontja, zúzódások a karján, és beverte a fejét. Mentő vitte el – hadarta Ricsi idegesen.
Pislogás nélkül meredtem rá. Képtelen voltam felfogni, amit hallok.
– Kórházban van?
– Ja – biccentett Ricsi. – A héten tuti bent tartják az agyrázkódás miatt, aztán fekvőgipsz.
– Úristen – néztem magam elé riadtan, és fojtogatott a zokogás. – De… de jól van? – dadogtam, bár be kell vallanom, a kérdés elég hülyén hangzott.
– Hát, ezektől függetlenül, ja. De komolyat borult.
– A nagyszülei? – kérdeztem kábán.
– Eléggé kiakadtak. Tegnap bementem velük – bólintott Ricsi. –Bemehettél a kórházba?
– Aha, de csak pár percre. Ma is megyek délután.
– Megmondanád neki, hogy… – gondolkoztam. – Hogy jobbulást?
– Ja, de írhatsz neki sms-t. Nála van a mobilja. Mármint az enyém, mert az övé széttört, de átraktam a kártyát, úgyhogy a saját száma él.
– Széttört a telefonja? – kérdeztem gombóccal a torkomban, és próbáltam magam elé képzelni, hogy mégis mekkora esés következtében törik szét Cortez csúcsszuper telója.
– Aha, darabokra tört a Blackberry. Meg a zenelejátszója. Meg a feje – bólogatott Zsolti."
Szjg 3. Egyedül„– Én tudom, mi a Felvilágosodás – közölte Dave. Na, erre én is kíváncsi voltam, ezért félig hátrafordultam. – A múltkor történt, hogy a digitális fényképezőgépemet csatlakoztatni akartam a notebookomhoz, de sehogy sem sikerült. Próbáltam pár percig, aztán rájöttem, hogy az USB kábelt fordítva akartam csatlakoztatni a porthoz – hadarta, és a mondat végén egy afféle „de ciki szitu volt" arcot vágott. Oké, mindenki pislogás nélkül meredt rá. Végül Kinga a homlokára csapott, és unottan megrázta a fejét.
– Idióta! Amiről te beszélsz, az megvilágosodás, nem felvilágosodás.”
„– Elteszed!
– Még egy hari!
– Még egy, de aztán elteszed! – rázta a fejét Kardos hitetlenkedve. Zsolti egy másodperc alatt végiggondolta az egészet, szerintem elképzelte a megszáradt szélű csigát, így inkább úgy döntött, hogy egy harapással megeszi. Elképesztő, sikerült az egészet begyűrnie, bár néhol kilógott, ott még az ujjával megpróbálta benyomkodni a szájába.”
„– Ez meg milyen jelentés? Rendesen mondd el! Hiányzik?
– Semmi. A nyári szünet egy kicsit. Meg bővítenem kéne a telefonom memóriáját, szóval egy jó micro sd kártya igazán hiányzik.”
„– Jé, emó hemüveges! – fedezte fel Zsolti, mire mindenki
észrevette. Szegény Virág zavartan ácsorgott egyik lábáról a másikra,
és látszott rajta, hogy rém kellemetlenül érzi magát.
– Úgy utálom – szomorkodott Virág.
– Nem gáz, olyan, mintha eddig is hordtad volna – gondolkozott
Ricsi.
– Ugye? Szerintem is – fordultam felé bólogatva.
Igazából teljesen jól elbeszélgettünk Virág szemüvegéről, egészen
addig, amíg Kardos össze nem csapta a tenyerét és egy határozott
„Elég legyen” kiáltással el nem hallgattatott minket.
– Virág, valóban csodaszép a szemüveged, jól is áll, de tudod, mi
lenne igazán nagyszerű? – kérdezte Kardos erőltetetten kedves
hangsúllyal.
– Más színben esetleg? – kérdezett vissza Virág, még mindig a
szemüvegén agyalva. Kardos két ujjával megmasszírozta az
orrnyergét, és csak a fejét rázta.
– Vagy ha például ELEMEZNÉD A VERSET!!! – üvöltötte,
Virág pedig ösztönösen hátrált egy lépést.
– Juj, elnézést, máris – bólintott, aztán mégis megakadt. – Melyik
verset?”
„Tovább jegyzeteltem, amikor valaki megbökött. Óvatosan hátranéztem, mire Cortez egy kis levelet nyomott a kezembe. Gyorsan a pad alá dugtam a kezem, és remegő ujjakkal kibontottam.
Másolom.
„Oké vagy?”
Kapkodva visszaírtam: „Igen, csak kicsit összevesztünk Kingával.”
Gyorsan jött a válasz: „Vele csak azt lehet.”
„– Meddig jutottál? – kérdezte Ricsi.
– Elkaptam a lépcső korlátját. Akkor ragadta meg a karom Máday.
– Sajnálom. És milyen volt? Mi van odakint? – kérdeztem mosolyogva, mert szerintem ez a dramatizálás tökre vicces.
– Odakint? Szabadság. És egy pillanatra éreztem a büfében kapható hamburger illatát – nosztalgiázott Zsolti, és révetegen nézett.
– Minden rendben lesz, kijutunk – veregette meg Cortez a vállát…”
„Ricsi „kedvesen” kikerült, Cortez azonban lehajolt és feladta nekem.
– Köszi – mosolyodtam el, miközben megragadtam a girlandot, és elkezdtem feltenni. Mikor végeztem, egy kéz felém nyújtotta a következő darabot. Vadul kalapáló szívvel vettem tudomásul, hogy Cortez ott maradt velem, ami ultrarendes dolog volt. A lepkéim, akik tavaly szeptemberben döntöttek úgy, hogy beköltöznek a gyomromba, azonnal vadul csapkodni kezdtek, közben meg azon agyaltam, hogy a lepkék miért nem alszanak téli álmot? Hülye gondolatok.
Még fel sem fogtam, hogy Cortez milyen kedves, hogy ahelyett, hogy a snowboard dzsekijében menőzne az udvaron, ott áll velem a folyosón és segít adogatni a díszeket, amikor Arnold felért a büféből.
– Nem volt kakaópor, így fahéjjal szórtam be a tetejét – nyújtotta felém a műanyag poharas kakaót.
– Oké, köszönöm – vettem át, és beleittam.
Arnold és Cortez egymással szemben állt, én meg köztük a létrán, és mivel lekötötte őket, hogy mennyire utálják egymást, szóltam, hogy valaki adjon fel egy díszt. Mindketten lehajoltak, azonban Arnold gyorsabb volt, és már nyújtotta is felém. Cortez lesajnálóan elröhögte magát, végül intett, hogy lelép.”
„Cortez üzenete: Vagy?
Reni üzenete: Igen.
Cortez üzenete: Mit csinálsz a hétvégén?
Reni üzenete: Pill.
Aztán remegő kézzel ablakot váltottam, és Virág bambulását láttam a kamerában.
– Viráááág! – kiáltottam, amitől szegény totál megrémült.
– Mi az?
– Cortez! Cortez azt kérdezi, mit csinálok a hétvégén!
– Te jó ég! – kapott a szájához. – És mit válaszoltál?
– Hogy pill!
– Jaj, gyorsan, írj neki?
– Oké.
Reni üzenete: Bocs, itt. Szóval semmit.
Cortez üzenete: Van kedved takarítani?
Reni üzenete: Tessék??
Cortez üzenete: Lol, nem úgy értem.:D Holnap meg akarjuk csinálni a próbatermet, és ki kell pucolnunk. Poén lesz. Gyertek Virággal.”
„Cortez halványan elmosolyodott, aztán megölelt.. A gyomromban hibernálódott lepkék egyszer csak felébredtek és vadul csapkodni kezdtek. Cortez átölelt, közben megsimította a hajam, én pedig a pulcsiját összekönnyezve(!) néztem a távolban fellőtt tűzijátékot.. Aztán olyasmi történt, ami jogosan kerül be életem legvitatottabb, legérthetetlenebb és legdöbbenetesebb eseményei közé. Még mindig nem tudom, hogy volt.. Cortez megsimította a hajam, aztán kicsit eltolt magától, hogy lássa az arcom… Fél kezével még mindig átkarolt, és óvatosan maga felé húzott… Megállt, várva, hogy mit szólok a dologhoz, és a szemembe nézett, én hajoltam közelebb hozzá. Megcsókolt!”
Szjg 4. Barátok
– Mit? Mit kellett volna hallanom?
– Cortez repült egyet – bökte ki Ricsi, én pedig úgy éreztem, hogy mindjárt elájulok. Repült? Mi az, hogy repült? Hova? Mármint mi van? Elrepült a szüleihez? Vagy elrepült a suliból? Kirúgták? Vagy mi?
– Nem értem – ráztam a fejem, és ez volt az egyetlen, amit ki tudtam préselni magamból.
– Cortez elszállt – magyarázta Dave idegesen.
– Beszéljetek már érthetően! Mi történt? – förmedtem rájuk, mire a fiúk először furán néztek, aztán Ricsi bólintott.
– Cortez iszonyút borult a hétvégén.
– Mármint megsérült? – kérdeztem, és éreztem, hogy kifut a vér a fejemből.
– Ja – bólintott Zsolti.
– Te jó ég! És hogy van? Mi történt? – kaptam a szám elé a kezem.
– Őszintén? Én ilyet még nem láttam. Dave elhányta magát – felelte Zsolti.
– Mert nem bírom a vért! – vágta rá Dave védekezően, velem pedig forogni kezdett a világ.
– Vér? Milyen vér? Mondjátok már el, mi volt! – üvöltöttem rájuk hisztérikusan, Virág pedig riadt „mindjárt elbőgöm magam” nézéssel ácsorgott mellettem.
– Korláton volt, rosszul számította ki, lecsúszott, és borult. Négy bordája repedt, széttört a sípcsontja, zúzódások a karján, és beverte a fejét. Mentő vitte el – hadarta Ricsi idegesen.
Pislogás nélkül meredtem rá. Képtelen voltam felfogni, amit hallok.
– Kórházban van?
– Ja – biccentett Ricsi. – A héten tuti bent tartják az agyrázkódás miatt, aztán fekvőgipsz.
– Úristen – néztem magam elé riadtan, és fojtogatott a zokogás. – De… de jól van? – dadogtam, bár be kell vallanom, a kérdés elég hülyén hangzott.
– Hát, ezektől függetlenül, ja. De komolyat borult.
– A nagyszülei? – kérdeztem kábán.
– Eléggé kiakadtak. Tegnap bementem velük – bólintott Ricsi. –Bemehettél a kórházba?
– Aha, de csak pár percre. Ma is megyek délután.
– Megmondanád neki, hogy… – gondolkoztam. – Hogy jobbulást?
– Ja, de írhatsz neki sms-t. Nála van a mobilja. Mármint az enyém, mert az övé széttört, de átraktam a kártyát, úgyhogy a saját száma él.
– Széttört a telefonja? – kérdeztem gombóccal a torkomban, és próbáltam magam elé képzelni, hogy mégis mekkora esés következtében törik szét Cortez csúcsszuper telója.
– Aha, darabokra tört a Blackberry. Meg a zenelejátszója. Meg a feje – bólogatott Zsolti."
Szjg 3. Egyedül„– Én tudom, mi a Felvilágosodás – közölte Dave. Na, erre én is kíváncsi voltam, ezért félig hátrafordultam. – A múltkor történt, hogy a digitális fényképezőgépemet csatlakoztatni akartam a notebookomhoz, de sehogy sem sikerült. Próbáltam pár percig, aztán rájöttem, hogy az USB kábelt fordítva akartam csatlakoztatni a porthoz – hadarta, és a mondat végén egy afféle „de ciki szitu volt" arcot vágott. Oké, mindenki pislogás nélkül meredt rá. Végül Kinga a homlokára csapott, és unottan megrázta a fejét.
– Idióta! Amiről te beszélsz, az megvilágosodás, nem felvilágosodás.”
„– Elteszed!
– Még egy hari!
– Még egy, de aztán elteszed! – rázta a fejét Kardos hitetlenkedve. Zsolti egy másodperc alatt végiggondolta az egészet, szerintem elképzelte a megszáradt szélű csigát, így inkább úgy döntött, hogy egy harapással megeszi. Elképesztő, sikerült az egészet begyűrnie, bár néhol kilógott, ott még az ujjával megpróbálta benyomkodni a szájába.”
„– Ez meg milyen jelentés? Rendesen mondd el! Hiányzik?
– Semmi. A nyári szünet egy kicsit. Meg bővítenem kéne a telefonom memóriáját, szóval egy jó micro sd kártya igazán hiányzik.”
„– Jé, emó hemüveges! – fedezte fel Zsolti, mire mindenki
észrevette. Szegény Virág zavartan ácsorgott egyik lábáról a másikra,
és látszott rajta, hogy rém kellemetlenül érzi magát.
– Úgy utálom – szomorkodott Virág.
– Nem gáz, olyan, mintha eddig is hordtad volna – gondolkozott
Ricsi.
– Ugye? Szerintem is – fordultam felé bólogatva.
Igazából teljesen jól elbeszélgettünk Virág szemüvegéről, egészen
addig, amíg Kardos össze nem csapta a tenyerét és egy határozott
„Elég legyen” kiáltással el nem hallgattatott minket.
– Virág, valóban csodaszép a szemüveged, jól is áll, de tudod, mi
lenne igazán nagyszerű? – kérdezte Kardos erőltetetten kedves
hangsúllyal.
– Más színben esetleg? – kérdezett vissza Virág, még mindig a
szemüvegén agyalva. Kardos két ujjával megmasszírozta az
orrnyergét, és csak a fejét rázta.
– Vagy ha például ELEMEZNÉD A VERSET!!! – üvöltötte,
Virág pedig ösztönösen hátrált egy lépést.
– Juj, elnézést, máris – bólintott, aztán mégis megakadt. – Melyik
verset?”
„Tovább jegyzeteltem, amikor valaki megbökött. Óvatosan hátranéztem, mire Cortez egy kis levelet nyomott a kezembe. Gyorsan a pad alá dugtam a kezem, és remegő ujjakkal kibontottam.
Másolom.
„Oké vagy?”
Kapkodva visszaírtam: „Igen, csak kicsit összevesztünk Kingával.”
Gyorsan jött a válasz: „Vele csak azt lehet.”
„– Meddig jutottál? – kérdezte Ricsi.
– Elkaptam a lépcső korlátját. Akkor ragadta meg a karom Máday.
– Sajnálom. És milyen volt? Mi van odakint? – kérdeztem mosolyogva, mert szerintem ez a dramatizálás tökre vicces.
– Odakint? Szabadság. És egy pillanatra éreztem a büfében kapható hamburger illatát – nosztalgiázott Zsolti, és révetegen nézett.
– Minden rendben lesz, kijutunk – veregette meg Cortez a vállát…”
„Ricsi „kedvesen” kikerült, Cortez azonban lehajolt és feladta nekem.
– Köszi – mosolyodtam el, miközben megragadtam a girlandot, és elkezdtem feltenni. Mikor végeztem, egy kéz felém nyújtotta a következő darabot. Vadul kalapáló szívvel vettem tudomásul, hogy Cortez ott maradt velem, ami ultrarendes dolog volt. A lepkéim, akik tavaly szeptemberben döntöttek úgy, hogy beköltöznek a gyomromba, azonnal vadul csapkodni kezdtek, közben meg azon agyaltam, hogy a lepkék miért nem alszanak téli álmot? Hülye gondolatok.
Még fel sem fogtam, hogy Cortez milyen kedves, hogy ahelyett, hogy a snowboard dzsekijében menőzne az udvaron, ott áll velem a folyosón és segít adogatni a díszeket, amikor Arnold felért a büféből.
– Nem volt kakaópor, így fahéjjal szórtam be a tetejét – nyújtotta felém a műanyag poharas kakaót.
– Oké, köszönöm – vettem át, és beleittam.
Arnold és Cortez egymással szemben állt, én meg köztük a létrán, és mivel lekötötte őket, hogy mennyire utálják egymást, szóltam, hogy valaki adjon fel egy díszt. Mindketten lehajoltak, azonban Arnold gyorsabb volt, és már nyújtotta is felém. Cortez lesajnálóan elröhögte magát, végül intett, hogy lelép.”
„Cortez üzenete: Vagy?
Reni üzenete: Igen.
Cortez üzenete: Mit csinálsz a hétvégén?
Reni üzenete: Pill.
Aztán remegő kézzel ablakot váltottam, és Virág bambulását láttam a kamerában.
– Viráááág! – kiáltottam, amitől szegény totál megrémült.
– Mi az?
– Cortez! Cortez azt kérdezi, mit csinálok a hétvégén!
– Te jó ég! – kapott a szájához. – És mit válaszoltál?
– Hogy pill!
– Jaj, gyorsan, írj neki?
– Oké.
Reni üzenete: Bocs, itt. Szóval semmit.
Cortez üzenete: Van kedved takarítani?
Reni üzenete: Tessék??
Cortez üzenete: Lol, nem úgy értem.:D Holnap meg akarjuk csinálni a próbatermet, és ki kell pucolnunk. Poén lesz. Gyertek Virággal.”
„Cortez halványan elmosolyodott, aztán megölelt.. A gyomromban hibernálódott lepkék egyszer csak felébredtek és vadul csapkodni kezdtek. Cortez átölelt, közben megsimította a hajam, én pedig a pulcsiját összekönnyezve(!) néztem a távolban fellőtt tűzijátékot.. Aztán olyasmi történt, ami jogosan kerül be életem legvitatottabb, legérthetetlenebb és legdöbbenetesebb eseményei közé. Még mindig nem tudom, hogy volt.. Cortez megsimította a hajam, aztán kicsit eltolt magától, hogy lássa az arcom… Fél kezével még mindig átkarolt, és óvatosan maga felé húzott… Megállt, várva, hogy mit szólok a dologhoz, és a szemembe nézett, én hajoltam közelebb hozzá. Megcsókolt!”
Szjg 4. Barátok
„Mondjuk, az nem tett túl jót a kedvének, hogy Zsolti csak egy fél szendvicset evett meg, és amikor a másik felét nem tudta hová tenni, akkor egyszerűen leszakított Jacques „ruhájából” egy darabot, és becsomagolta.”
„– De megcsókolt, nem? – kérdezte furán, mire kínosan elnevettem magam.
– Miért, Cortez nem? – kérdeztem vissza, mire Ricsi elkapta a fejét, és a földet kezdte bámulni. Naná, hogy tudott róla. – Erről ennyit! Egyébként – ráztam meg a fejem dühösen – rá van írva a homlokomra, hogy csak úgy meg lehet csókolni? Mert amúgy nem – közöltem sértetten, és rájöttem, nincs mese, feslett nő lettem.”
– Miért, Cortez nem? – kérdeztem vissza, mire Ricsi elkapta a fejét, és a földet kezdte bámulni. Naná, hogy tudott róla. – Erről ennyit! Egyébként – ráztam meg a fejem dühösen – rá van írva a homlokomra, hogy csak úgy meg lehet csókolni? Mert amúgy nem – közöltem sértetten, és rájöttem, nincs mese, feslett nő lettem.”
„-Hé, várj már meg! – rohantam, aztán mikor utolértem idegesen, ráförmedtem. – Mi a bajod neked?
-Mi? Nekem? – röhögte el magát, és fél kézzel a falnak támaszkodott.
-Igen!
-Semmi – rázta meg a fejét.
-Oké, tudod mit? Nem érdekel – túrtam bele a hajamba, idegesen. – de felejtsd el Arnoldot!
Cortez arcán gyorsan váltakozott döbbenet, szánalom és gúny.
-Minden erőmmel azon vagyok!
-Ez nem vicces! Állandóan szekálod, mindig kötözködsz vele és folyamatosan megalázod!
-És most jöttél, hogy rám szólj? – döbbent le az arcán, pedig ott bujkált a gúnyos mosoly.
-Igen! Hogy hagyd őt békén! – bólogattam vadul.
-Rendben. Még valami? – mosolygott továbbra is. És ekkor felidegesített a mosolya. Felidegesített a pökhendisége. Az egész elmúlt tanév feszültsége, idegessége és szenvedése eluralkodott rajtam.
-Igen, engem is – mondtam ki, amit már olyan nagyon régen ki kellett volna mondanom.
-Hidd el, nekem nem gond – röhögte el magát. Oké. Akkor játszunk így, nekem mindegy. Az elmúlt hetekben, épp eleget voltam Kingával, hogy tudjam úgy is lehet durván mondani, hogy közben egyáltalán nem gondoljuk komolyan.
-Jó, így még jobb – tapsoltam egyet idegesen. -Felejtsük el egymást, oké?
-Megtörtént – bólintott komolyan.
-Nagyszerű – sziszegtem, aztán megfordultam és elindultam a folyosón.
-Vicces, hogy így reagálsz – szólt utánam, mire megtorpantam.
-Tessék?
-Azt hiszed, Neményi olyan jó barátod.
-Igen, az! – vágtam rá.
-Persze, hogyne – mosolygott újra gúnyosan, mire komolyan bepipultam. Az egy dolog, ha velem szórakozik, komolyan, megszoktam már, de Arnoldra nem mondhat egy rossz szót sem!
-Mit akarsz ezzel mondani? – sétáltam vissza hozzá, és dühösen fürkésztem az arcát.
-Tudod mit? Semmit – rázta meg a fejét.
-Na mondd – tártam szét a karom, és komolyan olyan ideges voltam, hogy majdnem elbőgtem magam.
-Az, hogy mind ketten olvastok, szeretitek a béna zenéket és az unalmas filmeket, meg tudományos magazint bújtok, még nem jelent semmit… Nem itt kezdődik a barátság – vetette oda durván.
-Hát hol kezdődik – tettem csípőre a kezem.
-Talán ott, hogy nem kéne engednie, hogy elmenj! – vágta rá dühösen, én meg csodálkozva néztem.
-Tessék? – kérdeztem gombóccal a torkomban.
-A suliból – szólt halkan, nekem pedig hirtelen leeset minden. Cortez még mindig azt hiszi, hogy év végén én megyek el, és ezért haragszik Arnoldra. Mert mint legjobb barátomnak, Arnoldnak le kéne beszélnie róla. Szerinte. Ha tudná az igazat… De nem tudja.
-Ezzel nem kell foglalkoznod – suttogtam, mert nem jutott eszembe frappánsabb.
-Hogyne foglalkoznék vele! – kiáltotta mérgesen, mire megráztam a fejem.
-Fogalmad sincs semmiről – néztem a szemébe és hátrálni kezdtem.
-Lehet – biccentett. – Akkor avass be – dőlt neki a falnak. – Most őszintén, mi van Neményiben amitől annyira odavagy? – kérdezte gúnyosan. – Az olvasó kör? Dickens? A Beatles? – röhögte el magát kínosan, mire életemben először én néztem rá lesajnálóan.
-Nem – mondtam halkan. Cortez kérdőn pillantott rám, mire megvontam a vállam. -Ennél sokkal egyszerűbb.
-Na! – mosolyodott el.
-Ő soha nem bántana meg – mondtam ki. Cortez pár pillanatig a szemembe nézett, aztán a szája szélét rágva bólintott, és ellökte magát a faltól.”
„– Tényleg megfagytál – nevette el magát halkan [Cortez], aztán… Aztán hirtelen elég meleg lett.
Na, nem arra gondolok, hogy szélsőségesen megváltozott az időjárás, és minden előjel nélkül trópusi hőség szállt le a partra. A hőmérséklet nem változott. Csak éppen Cortez rákulcsolta az ujjait a kezemre, és leengedte a karját kettőnk közé.”
-Mi? Nekem? – röhögte el magát, és fél kézzel a falnak támaszkodott.
-Igen!
-Semmi – rázta meg a fejét.
-Oké, tudod mit? Nem érdekel – túrtam bele a hajamba, idegesen. – de felejtsd el Arnoldot!
Cortez arcán gyorsan váltakozott döbbenet, szánalom és gúny.
-Minden erőmmel azon vagyok!
-Ez nem vicces! Állandóan szekálod, mindig kötözködsz vele és folyamatosan megalázod!
-És most jöttél, hogy rám szólj? – döbbent le az arcán, pedig ott bujkált a gúnyos mosoly.
-Igen! Hogy hagyd őt békén! – bólogattam vadul.
-Rendben. Még valami? – mosolygott továbbra is. És ekkor felidegesített a mosolya. Felidegesített a pökhendisége. Az egész elmúlt tanév feszültsége, idegessége és szenvedése eluralkodott rajtam.
-Igen, engem is – mondtam ki, amit már olyan nagyon régen ki kellett volna mondanom.
-Hidd el, nekem nem gond – röhögte el magát. Oké. Akkor játszunk így, nekem mindegy. Az elmúlt hetekben, épp eleget voltam Kingával, hogy tudjam úgy is lehet durván mondani, hogy közben egyáltalán nem gondoljuk komolyan.
-Jó, így még jobb – tapsoltam egyet idegesen. -Felejtsük el egymást, oké?
-Megtörtént – bólintott komolyan.
-Nagyszerű – sziszegtem, aztán megfordultam és elindultam a folyosón.
-Vicces, hogy így reagálsz – szólt utánam, mire megtorpantam.
-Tessék?
-Azt hiszed, Neményi olyan jó barátod.
-Igen, az! – vágtam rá.
-Persze, hogyne – mosolygott újra gúnyosan, mire komolyan bepipultam. Az egy dolog, ha velem szórakozik, komolyan, megszoktam már, de Arnoldra nem mondhat egy rossz szót sem!
-Mit akarsz ezzel mondani? – sétáltam vissza hozzá, és dühösen fürkésztem az arcát.
-Tudod mit? Semmit – rázta meg a fejét.
-Na mondd – tártam szét a karom, és komolyan olyan ideges voltam, hogy majdnem elbőgtem magam.
-Az, hogy mind ketten olvastok, szeretitek a béna zenéket és az unalmas filmeket, meg tudományos magazint bújtok, még nem jelent semmit… Nem itt kezdődik a barátság – vetette oda durván.
-Hát hol kezdődik – tettem csípőre a kezem.
-Talán ott, hogy nem kéne engednie, hogy elmenj! – vágta rá dühösen, én meg csodálkozva néztem.
-Tessék? – kérdeztem gombóccal a torkomban.
-A suliból – szólt halkan, nekem pedig hirtelen leeset minden. Cortez még mindig azt hiszi, hogy év végén én megyek el, és ezért haragszik Arnoldra. Mert mint legjobb barátomnak, Arnoldnak le kéne beszélnie róla. Szerinte. Ha tudná az igazat… De nem tudja.
-Ezzel nem kell foglalkoznod – suttogtam, mert nem jutott eszembe frappánsabb.
-Hogyne foglalkoznék vele! – kiáltotta mérgesen, mire megráztam a fejem.
-Fogalmad sincs semmiről – néztem a szemébe és hátrálni kezdtem.
-Lehet – biccentett. – Akkor avass be – dőlt neki a falnak. – Most őszintén, mi van Neményiben amitől annyira odavagy? – kérdezte gúnyosan. – Az olvasó kör? Dickens? A Beatles? – röhögte el magát kínosan, mire életemben először én néztem rá lesajnálóan.
-Nem – mondtam halkan. Cortez kérdőn pillantott rám, mire megvontam a vállam. -Ennél sokkal egyszerűbb.
-Na! – mosolyodott el.
-Ő soha nem bántana meg – mondtam ki. Cortez pár pillanatig a szemembe nézett, aztán a szája szélét rágva bólintott, és ellökte magát a faltól.”
„– Tényleg megfagytál – nevette el magát halkan [Cortez], aztán… Aztán hirtelen elég meleg lett.
Na, nem arra gondolok, hogy szélsőségesen megváltozott az időjárás, és minden előjel nélkül trópusi hőség szállt le a partra. A hőmérséklet nem változott. Csak éppen Cortez rákulcsolta az ujjait a kezemre, és leengedte a karját kettőnk közé.”
Készítette: Lucaaaaa
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése